A kerítésoszlopok telepítése

Először a jelölést hajtják végre, meghatározva azokat a helyeket, ahol az oszlopok felszerelésre kerülnek. Ezt csapokkal és feszes zsinórral hajtják végre. Közötti távolság természetesen a tervezett távolságokatól és az anyagtól függ. A szabvány általában 2-3 méter.

A pillérek általában egyharmaddal mélyen a talajba mennek, ezért szükséges a tartómagasság kiszámítása. Bármilyen formában is legyen a tartóoszlop, annak föld alatti részét mindenképpen elő kell feldolgozni. A betont, valamint a fémtartókat az alsó részben bitumennel dolgozzuk fel, a fa réz-szulfáttal és kenjük. Az összes tartóoszlopként felszerelt csövet tetővel kell lefedni, hogy a nedvesség ne kerüljön be a házba.

Könnyű és ideiglenes kerítések felszerelésekor az oszlopok egyszerűen a talajba vehetők egy kalapáccsal. A tőkéért kerítések ez a módszer természetesen nem megfelelő, itt szükség van betonozásra.

A tőketartó gödrök fúróval készülnek. Ebben az esetben szükség lehet egy szakember segítségére, mivel a fúrt kútnak szigorúan függőlegesnek kell lennie, és a fagyhatás mélysége körülbelül másfél méter.
A gödrök oszlopait sarokkal rögzítjük. Az alsó betonozás előtt egy 10–15 cm magas kavicsból vagy homokból készül egy párna, amelyet óvatosan tömörítenek.

Betonból, téglából vagy bizonyos típusú hullámkartonból készített nehéz kerítéseknél a szalag alapját öntsék, ahol az oszlopokra speciális mélyedéseket készítenek. Például, ha az alapzat szélessége 30 centiméter, akkor az oszlop furatának legalább negyven centiméternek kell lennie a kerület körül, és a cellának a mélysége szintén 30–40 centiméterrel nagyobb legyen.

Nem ajánlott szünetet tartani az alapon a kapuoszlopok között, a megtakarítások nem olyan nagyok, és a következmények nagyon súlyosak lehetnek. Mivel ezekre a pólusokra a legnagyobb terhelés esik, és ha a kapu használhatatlanná válik, a teljes szerkezetet le kell szerelni, ami nagyon nehéz és nem olcsó.